Tényleg ilyen egyszerű volna? Nyilván nem, de tényleg kedvem támadt összeszedni az összes környékbeli üdítős dobozt... karácsonyra pedig mobil kohót kérek.

Azt sokan tudják, hogy Brazília egyike a legtöbb hulladékot termelő országoknak. Sok az ember, nagy a népsűrűség, következésképpen sok a szemét is. Azt is sokan tudják, hogy a világ egyik leggyorsabban fejlődő piacává vált, ahol természetes folyamatként indult el a környezet védelmének, a hulladékok újrafeldolgozásának igénye (pláne fontos téma ez, ha a kérdéses ország a veszélyeztetett állatfajok közel 6%-ának ad otthont.) 

Ez eddig ismerős - nálunk, Európa szívében is fontos téma a környezetvédelem. A lelkiismeretesebbek már szelektíven gyűjtik a szemetet, többször használják a bevásárló zacskót, nem pazarolják az ételt és a vizet.

De az megvan, hogy Brazíliában már 2007-ben újrahasznosították az alumínium üdítős dobozok 96%-át? És mindezt nem hivatalos szervek, hanem magánakciók keretében teszik az ún. catadore-ok? A hulladékból különféle használati tárgyakat, bútorokat, ékszereket készítenek.

Ezt a jelenséget lovagolta meg egy londoni tervezőpáros, a Studio swine, akik a szemétből összegyűjtött alumínium dobozokat egy mobil kohó és néhány szemétben landolt, érdekes forma segítségével gyönyörű székekké alakítják. A felhasznált formák között van kidobott tégla, pálmalevél, és fonott kosár is. Nemcsak az alapanyag újrahasznosított tehát, hanem maga a forma is, amely általuk újra életre kel. Nem mások ezek a tárgyak, mint az utca megkövült lenyomatai, Sao Paolo egy darabkájának megőrzése az örökkévalóságnak.

Can City from Studio Swine on Vimeo.

Érdemes egyébként megnézni a Studio swine többi alkotását is. Hitvallásuk szerint a természet nem termel szemetet, csupán hulladékot, amelyet valamilyen módon vissza lehet csatolni a körforgásba. Kissé bizarr, de például az emberi hajra is hasonlóan tekintenek: ebből vázák, fésűk készülnek. Nem mondom, hogy szívesen látnám az otthonomban mások levágott haját, de a végeredmény mindenképpen figyelemreméltó.