Valahol mélyen legbelül a legtöbben még mindig gyerekek vagyunk. Megállunk a játékbolt kirakata előtt, egy trambulin láttán késztetést érzünk arra, hogy ugráljunk benne, és még élénken bennünk élnek gyermekkori rémálmaink szörnyei.  

Constantin Bolimond, a fiatal orosz designer hintaszörnyecskéit a bennünk élő gyereknek szánta. A projekt lehetőséget ad arra, hogy mosolyogva nézzünk szembe gyerekkori félelmeinkkel. 

Ha lehetne kapni, mi biztosan megvennénk. 

Az emeletes ágy eredetileg talán elsősorban helytakarékossági szempontok mentén alakult ki, hiszen adott területen legalább kétszer, vagy akár háromszor annyi ember is képes lehajtani a fejét. A praktikussága tehát természetesen megkérdőjelezhetetlen. A legtöbbünk számára azonban mégis elsősorban a gyerekkort, a saját gyerekkorunkat, vagy legalábbis gyermekkori vágyainkat juttatja eszünkbe. Nincs is annál jobb móka, mint a felső szintről tekinteni a  világra, vagy akár az alsó részen kuckózni, bunkert építeni, elbújni, párnacsatázni. A 20-30 évvel ezelőtti, boltban kapható emeletes ágyak is hozták ezt az élményt, de a szépségük azért kevésbé hagyott nyomot. Azóta viszont egyrészt kibővültek a funkciói, másrészt egészen csodálatos formatervezési megoldásokkal is találkozhatunk a témában (többnyire nem Magyarországon...). 

A rejtekajtók, vagy titkos átjárók építésének komoly hagyománya van, legalábbis számos kalandfilmben, izgalmas krimiben, vagy kosztümös középkori történetben találkozhatunk velük. Ezek mögött a rejtett ajtók mögött rendszerint titkos találkák zajlanak, rejtélyes átjárók vannak, amiken keresztül el lehet menekülni a helyszínről, és gyakran a mesés kincsek is itt lapulnak évszázadokon keresztül. 

Azt gondolhatnánk, hogy ez már történelem, csupán letűnt korok romantikus emléke, pedig az igazság az, hogy a rejtekajtók kultusza máig töretlen. Az igény ugyanis, hogy elrejtsünk valamit, amiről csak mi magunk, vagy szűkebb környezetünk tud nagyon is valós. Legyen az néhány értékes tárgyunk, vagy akár egy teljes szoba, a rejtekajtó mögötti titkok továbbra is körülöttünk vannak. 

Képzeld el, hogy egy 32 négyzetméteres lakásban élsz már 40 éve, ahová nem csak úgy egyedül költöztél be annak idején, de veled voltak a szüleid, és még három testvéred is (az összesen 2 felnőtt és 4 gyerek). Ha ez még nem lenne elég, fogadj be egy albérlőt is - végül is sok jó ember kis helyen is elfér (tehát 7 emberi lény, 32 négyzetméteren).

Ez így önmagában elég nyomasztóan hangzik, bár tegyük hozzá azt is, hogy ez a lakás Hong Kong-ban van, a budapestnél kétszer nagyobb városállamban, melynek lakossága nagyjából 7 milliót főt tesz ki. A képlet viszonylag egyszerű: túl sok ember él, túl kicsi helyen. Ennek persze az az eredménye, hogy a lakások jellemzően rendkívül kicsik, és a négyzetméterárak az egekben vannak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennél lényegesen kisebb odvakban is élnek ott emberek, sőt teljes családok, szóval az említett Gary Chang tulajdonképpen szerencsés helyzetben volt/van.

Gary Chang leleménye azonban olyan pazar élettérré varázsolta a fent leírt lakást, amelyet elképzelni is nehéz. A lakást tulajdonképpen 4 fallal körülvett játszótérnek tekinti, amelyből a saját fantáziája és persze a beépített technika segítségével az aktuális hangulatának, illetve az éppen igényelt funkciónak megfelelő teret hozhat létre - egészen pontosan 24 féle különböző elrendezésű szobát (gyaníthatóan ez a falak által behatárolt különböző térvariációk számát jelenti). 

Emlékszünk még a jó öreg autóstáskára ugye? Ami egy kisméretű, az iratokat és apró kis tárgyainkat gondosan őrző, általában egy csuklópánttal is kiegészített képződmény volt. Azaz nem volt, van - hiszen még most is bőven fellelhető az utcán, és kapni is lehet belőle újat. Na az valami borzalom! Na jó, hagyjuk is a személyeskedést, a lényeg, hogy az mindennek volt nevezhető, de ízléses kiegészítőnek semmiképpen sem. 

A világ legnagyobb festékgyártója és színelőállítója az Akzo Nobel minden évben bemutatja a legújabb színtrendeket és meghatározza az adott év színét. Az idei tengerzöld után, a 2015-ös év színe a réz narancs.

A Saatchi&Saatchi reklámügynökség szófiai (Bulgária) irodája megérett a felújításra, így a funkt cég segítségével egy vidám, barátságos teret hoztak létre, amely segíti a munkatársak együttműködését. A tér eredetileg tipikus iroda volt egy tipikus irodaházban szűk kis sarkokkal, amely nem felelt meg az ügynökség igényeinek.