Képzeld el, hogy egy 32 négyzetméteres lakásban élsz már 40 éve, ahová nem csak úgy egyedül költöztél be annak idején, de veled voltak a szüleid, és még három testvéred is (az összesen 2 felnőtt és 4 gyerek). Ha ez még nem lenne elég, fogadj be egy albérlőt is - végül is sok jó ember kis helyen is elfér (tehát 7 emberi lény, 32 négyzetméteren).

Ez így önmagában elég nyomasztóan hangzik, bár tegyük hozzá azt is, hogy ez a lakás Hong Kong-ban van, a budapestnél kétszer nagyobb városállamban, melynek lakossága nagyjából 7 milliót főt tesz ki. A képlet viszonylag egyszerű: túl sok ember él, túl kicsi helyen. Ennek persze az az eredménye, hogy a lakások jellemzően rendkívül kicsik, és a négyzetméterárak az egekben vannak. Fontos azonban megjegyezni, hogy ennél lényegesen kisebb odvakban is élnek ott emberek, sőt teljes családok, szóval az említett Gary Chang tulajdonképpen szerencsés helyzetben volt/van.

Gary Chang leleménye azonban olyan pazar élettérré varázsolta a fent leírt lakást, amelyet elképzelni is nehéz. A lakást tulajdonképpen 4 fallal körülvett játszótérnek tekinti, amelyből a saját fantáziája és persze a beépített technika segítségével az aktuális hangulatának, illetve az éppen igényelt funkciónak megfelelő teret hozhat létre - egészen pontosan 24 féle különböző elrendezésű szobát (gyaníthatóan ez a falak által behatárolt különböző térvariációk számát jelenti). 

A legtöbb válaszfal mozgatható, a plafontba épített 13 párhuzamos sín segítségével, amelyek úgy vannak megépítve, hogy még a legnehezebb (könyvespolc funkciójú) is fél kézzel könnyedén elhúzható. A plafonon végig tükör van, ami egyrészt csökkenti a hosszanti irányban futó sínek okozta struktúráltságot, másrészt tovább tágítja a teret, optikailag gyakorlatilag duplázza a belmagasságot. 

A mobil válaszfalak mindkét oldala polcként használható, és itt kapnak helyet a ruhatároló fiókok is. Azt gondolhatnánk, hogy itt aztán nagyon át kell gondolni, hogy az ember bevisz-e a lakásba egy újabb kis mütyűrt, de a tulajdonos inkább arra "panaszkodik", hogy túl sok a tárolóhely, és nem győzi feltölteni. 

Az európai szemmel aprócska lakásban nem nagyon találni olyan funkciót, vagy fontos berendezési tárgyat, amely áldozatául esett volna a tér szűkösségének. Van itt minden - de még több is - ami egy modern háztartásban kellhet: nagy hűtő, mosogatógép, mosó- és szárítógép, projektor és vetítővászon, sőt a kényelmes kád mellett helyet kapott egy szép méretű és igen impozáns zuhanyfülke is. Nem meglepő, hogy a nagyméretű ágy is a falról nyitható le, valamint a nappali falába épített íróasztal lapja is kihajtható, ha Gary éppen vacsoravendégeket készül fogadni. Na jó, ha nagyon szőrözni szeretnénk, akkor a kilátásba azért bele lehet kötni...

Hasonló megoldásokkal lehet egyébként találkozni máshol is a nagyvilágban. Álljon itt egy példa Spanyolországból is (legalábbis a narráció és a környezet alapján erre a következésre jutottunk), ahol egy apró lakás nappali és hálószobája közötti falat lehet motorikusan mozgatni, ezzel nyerve teret mindkét oldalon, ha épp ott van dolgunk.  

Az itt bemutatott megoldások nagyon érdekesek, és rendkívül innovatívak, praktikusak de azért az nagy kérdés, hogy megéri-e ennyit befektetni, és hogy ebből a költségből hány extra négyzetméter jött volna ki, ha maradunk a hagyományos elrendezésnél. Az egyszer biztos, hogy ha valaki ilyesmire adja a fejét, akkor egyszer s mindenkorra el kell, hogy felejtse a rendetlenséget, az elölhagyott ruhákat és a sarokba hajított zoknit, nem beszélve arról, hogy háziállat tartása is kifejezetten kockázatossá válhat. 

Forrás: http://inthralld.com